poszmat × A: 1739 poszmátos [sz.] (MNy. 53: 519); 1789 Poszmatot (MNy. 71: 127); 1876 peszmet (Nyr. 5: 572) J: 1 1739 ’szemét; trágya | Kehricht; Dünger’ (↑); 2 1878 ’szemétdomb, trágyadomb | Misthaufen’ (NSz.)
Szláv, esetleg a szlovén jövevényszó. | ≡ Szln. posmetuh ’gazember, csirkefogó, szar alak, szarházi’; – le. (R.) pośmiat ’trágya, szemét, piszok, kosz, szemétkupac’; ukr. посмiт ’ua.; por’ [< szláv *po [igekötő] + *sъmet- ’összesöpör’; az eredetéhez vö. →szemét]. A szlovén szó végződése egy személy megjelölésére használt képző. ⌂ A poszmat alak és a peszmet változatok veláris, ill. palatális irányba történő hangrendi kiegyenlítődéssel keletkeztek; vö. →család ~ →cseléd, katroc ~ →ketrec stb.
☞ TESz.; EWUng.→ szemét