poszméh A: 1786 posz méhek (NSz.); 1870 poszméh (CzF.) J: ’zömök, erősen szőrös testű rovar, földi méh, dongó | Hummel (Bombus)’
Összetett szó. | ≡ A posz (→poszog) + →méh¹ szavakból jött létre jelzői alárendeléssel. A kifejezés arra utal, hogy a poszméh potroha egyedülálló zúgást hoz létre; a jelentéséhez vö. osztj. (Ko.) pănəŋ pus ’darázs, méh’ (pănəŋ ’fingó’). A hasonló onomatopoetikus szavakhoz más nyelvekben vö. lat. bombus; ném. Hummel; cseh čmelák; stb.: ’poszméh’. ⊚ A szó tájszóként és állattani szakszóként él.