portuláka A: 1664 Portulaca [es. nem m.] (Wagner: Phras. 2: 113); 1884 Portulaca (MagyLex. 14: 87); 1892 Portuláka (Nyr. 21: 409); 1897 portulák (NSz.); 1909–1910 portulácska (MNy. 24: 272); nyj. portolánka, portula (ÚMTsz.) J: ’a porcsinfélék családjába tartozó kerti növény | Portulak (Portulaca)’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. portulaca ’porcsin’ [< lat. portula ’kapucska, ajtócska’]. A megnevezés azon alapul, hogy a növények magházának felső része mint egy ajtócska csukódik a magházra. A szó népetimológiailag a lat. porcus ’disznó’ származékához is kapcsolódik; vö. →porcsin. ≋ Megfelelői: ném. Portulak; ang. portulaca; stb.: ’porcsin’. ⌂ A szóvégi a hangzóvesztéshez vö. →kolbász, →lapát; néhány változat játszi kicsinyítő képzővel keletkezett.
☞ TESz.; EWUng.→ porta