poroszló ∆ A: [1200 k.] Purozlou [hn.] (An. 32.); 1212/ Poroslofuca [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 328); 1244/ Pruslo [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 126); 1245 Purozlov [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 126); 1248/ Poruzlou [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 126); 1253 Prozlow [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 126); 1405 k. poroʒlo (SchlSzj. 515.); 1412 Porozthohaza [hn.] (OklSz.); 1573 parozlok (NySz.); 1585 Poraszlohoz (Cal. 602); 1787 per-osztóra (NSz.); 1792 poroszlyókat (NSz.) J: ’bírósági végrehajtó; törvényszolga | Büttel; Scherge, Häscher’

Déli szláv jövevényszó. |  ≡  Blg.  (N.), (R.) прíстав, (R.) ’rendőrfőnök’, (N.) ’falusi cseléd; zsellér’, (R.) съдéбен прíстав ’bírósági végrehajtó’; szbhv. pristav ’bírósági irnok; háziszolga; alárendelt jószágigazgató; hivatalsegéd’, (R.) ’tanú a perben; a bíró segédje, ítéletvégrehajtó’; szln. pristav ’intéző, uradalmi segédtiszt’ [< szláv *pristavъ ’vki mellett álló személy’ < szláv *pri (igekötő) + *stati ’áll’]. Vö. még le. przystaw; or. пристав: ’kísérő, felügyelő; rendőrfőnök a cári Oroszországban’.  ⌂  A szó feltehetőleg a 11. sz.-ban került a magyarba; az ebből származó lat.  (h.) pristaldus ~ prestaldus ’poroszló’ a 11. sz. vége óta kimutatható. A magyar szó hangalakja a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával és hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett. A szó belseji t-t tartalmazó változat az eredeti. Az szt > szl változáshoz vö. →boroszlán, →zászló. A perosztó változat tudós etimologizálás terméke a →per¹ és az →oszt népetimológiás hatására.  ≂  A régi magyar helynevek és a szláv Prěslav  [szn.] összekapcsolása nem meggyőző.

☞ Melich: SzlJsz. 1/1: 162; AkNyÉrt. 20/3: 94; Kniezsa: SzlJsz. 439; TESz.; EWUng.→ zászló