porkoláb ∆ A: 1297 purcurabio [lat. -io végződéssel] (UBurg. 2: 313); 1368 Purkulab [szn.] (OklSz.); 1398 Parkolaab [szn.] (OklSz.); 1399 Porkolab [szn.] (OklSz.); 1405 k. pa'calab (Gl.); 1531 aporgolab (TelK. 70); 1704 polkoráb (RákFLev. 1: 112) J: 1 1297 ’várnagy, várparancsnok | Burgvogt, Fesrungskommandant’ (↑); 2 1570 ’börtönőr | Kerkermeister’ (NySz.)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn. baj.-osztr.) purcrāv, purcrāve ’várgróf; városi bíró; kamarás; stb.’, – ném. Burggraf ’gróf, aki egyidejűleg a vármegye földesura is’ [< ném. Burg ’lovagok szálláshelye, erőd’ + ném. Graf ’a király államigazgatási hivatalnoka; a középnemességhez tartozó’].  ≋  Megfelelői:lat.  (k.) purchravius, (h.) purcravius; szln.  (R.) purkrab; cseh  (R.) purkrabě, purkrabí; stb.: ’várgróf’.  ⌂  A történelmi és szóföldrajzi körülmények arra utalnak, hogy az átvétel a 13. sz. kezdetén Nyugat-Magyarországon ment végbe. Az r : r > r : l elhasonuláshoz vö. →borbély, →erkély stb. A szóvégi b hanghelyettesítéssel keletkezett.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv.  (R.) pȍkulab ’várnagy; börtönőr, porkoláb’; rom.  (R.) pîrcălab ’ua.; bíró’.

☞ MNy. 23: 143; Kniezsa: SzlJsz. 921; NyI. 1: 114; TESz.; EWUng.→ gróf, polgár