ponk × A: 1395 k. panth [ɔ: panch] (BesztSzj. 1238.); 1460 ? Ponkos [sz.] [szn.] (OklSz.); 1551 Ponkhegye [hn.] (OklSz.) J: 1 1395 k. ’pad | Bank’ (↑); 2 1551 ’kis domb, halom | Hügel’ (↑); 3 1838–1845 ’kemencepadka; kemencepárkány | Ofenbank; Ofengesims’ (MNyTK. 107: 31)
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kfn.) banc ’pad; asztal; stb.’ (E.) bǭŋk ’pad, ülőke mint rakodó- vagy munkahely’, – ném. Bank ’ülőbútor; kőzet- és homoklerakódás a vízfolyásban; stb.’ [germán eredetű; vö. izl. (óizl.) bakki ’magaslat, kis hegy, domb, folyópart’; holl. bank ’ülőbútor’; stb.]. ⌂ A szó főleg Erdélyben használatos, ezért az átvétel mindenek előtt az erdélyi németből lehetséges. A 2. jelentéshez vö. →pad ’dombhát’. ∼ Az 1455 k. panko ’pad’ (OklSz. pad a.) egy latinosított német alak lehet.
☞ Nyr. 40: 305; TESz.; EWUng.→ bank