polyák ∆ A: 1408 Polyak [szn.] (OklSz.); 1576 Polak [szn.] (MNy. 63: 96); 1595 polaknak (MNy. 62: 236); 1848 pollyákok (NSz.) J: ‹fn› 1 1408 ’lengyel ember | Pole’ (↑); 2 1848 ’〈az 1848–9. évi szabadságharc idején〉 császárhű katona | kaisertreuer Soldat zur Zeit des ungarischen Freiheitskampfes 1848–9’ (↑); 3 1904 ’palóc betelepülő | aus dem Norden des ungarischen SprGebietes stammender Siedler’ (NéprÉrt. 5: 242); 4 1955 ’szlovák fazekas | slowakischer Töpfer’ (NéprÉrt. 37: 33) | ‹mn› 1 1408 ’lengyel | polnisch’ (MNy. 60: 374); 2 1848 ’császárhű 〈katona〉 | kaisertreu 〈Soldat〉’ (NSz.)

Lengyel jövevényszó. |  ≡  Le. Polak ’lengyel ‹fn›’ [< le. pole ’föld’]. A lengyelek önelnevezése más szláv nyelvekre, és egyéb nyelvekre is átszállt; vö. szbhv. Poljak; szlk. Poliak; or. поляк; ném. Polack, Polacke; stb.: ’lengyel ‹fn›’.  ⌂  A főnévi 2–4. jelentés és a melléknévi 2. jelentés keletkezése az eredeti jelentés elhalványulásán alapul és azzal jár, hogy a szó egy enyhe gúnyos árnyalatot kapott.  ⊚  A lengyelek magyar irodalmi nyelvi megnevezéséhez vö. →lengyel.

☞ NytudÉrt. 1: 12; Kniezsa: SzlJsz. 433; TESz.; EWUng.→ palacka, pojána, polka