pokróc A: 1495 pokroch (Neumann: Registrum 1488.); 1530 pocrolch (OklSz.); 1544 pakrowcz (OklSz.); 1635 poklocziomt [poklociom □] (HOklSzj. 118); nyj. pakluc, pokroc (Nyatl. 219) J: 1 1495 ’(ló)takaró vászon | (große) Decke’ # (↑); 2 [jelzői értékben is] 1774 ’durva, goromba ember | grober Mensch’ (NSz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. pokrovac ’lópokróc, lótakaró’; szlk. pokrovec ’takaró’; ukr.  (Kárp.) покровець ’ua.; lópokróc, lótakaró’; stb. [< szláv *pokrovъ ’tető, védelem; takaró, tok, köpeny’].  ⌂  A szláv szó harmadik szótagjának magánhangzója úgy esett ki a magyarban, hogy a ragozott alakokban egy nyílt szótaghoz tartozott, aminek következtében egy ov > ͜ou > ó hangváltozás ment végbe. A pokrolc változat hangtani visszafejlődés eredménye. A poklociom változat latinosítás eredménye. A 2. jelentés a ’(ló)takaró’ durva szövésén alapul; vö. még ném.  (baj.-osztr.) kotzengrob ’nagyon durva’.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 429; TESz.; EWUng.→ kripta