pokol [4] A: 12. sz. vége/ pucul (HB.); 1213/ Pukluſteluc [sz.] [hn.] (VárReg. 149.); 1234/ poklos [sz.] (OklSz.); 1300 k. pulkul [? ɔ: pukul] (ÓMOlv. 131); 1372 u./ pocolt, pokkolban (JókK. 32); 1767 pokoly-folyó-vizibe (NSz.); 1818 Poku (NSz.) J: ‹fn› 1 12. sz. vége/ ’az örök kárhozat helye a vallásos elképzelések szerint | Hölle’ # (↑); 2 1213/ ? ’üreg, barlang | Höhle’ (↑), 1309 ’ua.’ (MNy. 10: 326); 3 1372 u./ ’lepra | Aussatz, Lepra’ (JókK. 101); 4 1560 k. ’az a hely, ahova a szennyvizet öntik | Ausguß 〈inder Küche〉’ (GyöngySzt. 1778.); 5 1748 ’kín, szenvedés | Qual, Pein’ (NSz.); 6 1775 ’〈főleg állandósult kapcsolatokban, szitkozódásokban〉 ördög, fene | Teufel 〈als Schimpfw.〉’ (NSz.); 7 1842 ’gyomor | Magen’ (NSz.) | ‹mn› 1 1445 ? ’ellenséges, gonosz; rossz, csúnya | böse; schlecht, gräßlich’ (OklSz.), 1456 k. ’ua.’ (SermDom. 1: 312); 2 1585 ’komor, mogorva | trüb, dumpf’ (Cal. 1019) Sz: poklos 1213/ [hn.] (↑); 1234/ ‹mn› (↑); 1372 u./ ‹fn› ’leprás | Aussätzige(r)’ (JókK. 101) | poklosság 1416 u./² pokloſſaga (MünchK. 13vb) | pokoli 1560 k. pokoly (GyöngySzt. 2371.)

 Szerbhorvát vagy szlovén jövevényszó. |  ≡  Szbhv. pakao, pakla [birtokos eset], (R.) pьklъ, pakal; szln. pekel: ’pokol’ [indoeurópai eredetű; vö. gör. πίσσα; lat. pix: ’baj, balszerencse’]. Vö. még szlk. peklo; or.  (N.), (R.) пёкло; stb.: ’pokol’. A szláv szó eredeti jelentése ’szurok’; vö. óe. szl. pьcьlъ; or.  (e.) pьkъlъ; stb.: ’ua.’. A ’pokol’ jelentést először csak a nyugati kereszténységéhez tartozó szlávok használták.  ⌂  A legtöbbb jelentés a főnévi 1. jelentésből jött létre. A 3. jelentés önállósulás útján alakulhatott ki szószerkezetből vagy a pokolvar ’kelés, furunkulus, forradásos seb’  (1519: JordK. 144) össztételből, amelyben az előtag a melléknévi 1. jelentésben áll; a 3. jelentéshez vö. még →bélpoklos. A 4. jelentéshez vö. ném. Hölle ’az örök kárhozat helye; hulladéktartó a szabóasztalban, tárolóhely a hajó orrában’. Lehetséges, hogy a szláv szó ’szurok’ jelentésben is bekerült a magyarba; talán a (R.) Poklos  [hn.]  (↑) egyes adataiban is ez a jelentés sejthető; esetleg vö. még pokol ’hínár és sár keveréke’  (1914: Herman: Pászt. 730).

☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 378; MNy. 30: 72; Kniezsa: SzlJsz. 428; TESz.; EWUng.→ -beli, bélpoklos, pech