pokla × A: 1656 ? poklátáiát [sz.] (MNy. 18: 209); 1784 pokla (Baróti Szabó: KisdedSz. 66); 1794 poklyát (NSz.); nyj. fokla (ÚMTsz.) J: ’〈állati〉 méhlepény | Mutterkuchen 〈von Tieren〉’

Bizonytalan eredetű, esetleg szláv jövevényszó. |  ≡  Vö. szbhv. poklad ’készlet, tartalék; raktár’; le. poklad ’szint, fedélzet; réteg, raktár’; ukr. поклад ’tárolás, raktározás; érctelep’; stb. [< szláv *po (igekötő) + *klad- ’rakodik, fektet, helyez’].  ⌂  A pokla alak keletkezésmódja nem teljesen tisztázott. A szóvégi d elhagyásához vö. esetleg →jegenye, →medve. Azonban az is feltehető, hogy a d > t zöngétlenedés után tárgyragnak vélt szóvég lekopott. A pokláta változat ezt a t-t és egy illeszkedő E/3. személyű birtokos személyjelet tartalmazhatja; vagy a pokla alakból kicsinyítő képzővel alkotott származékszó is lehet (az alaktanához vö. →pacsirta). A származtatásnak jelentéstani nehézségei is vannak, bár a ’méhlepény’ jelentésnek a ’raktár’ vagy ’tárolás, raktározás’ jelentéssel való összefüggése nem kizárható.  ⚠  A pokla kapcsolata a →pokol szóval nem meggyőző. A pokláta szóból elvonással való magyarázata kevésbé valószínű.

Nyr. 57: 114, 62: 79; TESz.; EWUng. kalangya