pojána × A: 1489 ? Polyana [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 58); 1799 Poján, Pojána, Poljana (Gyarmathi: Affinitas 323) J: ’havasi, erdei tisztás | Alm(wiese), Waldlichtung’
Román jövevényszó. | ≡ Rom. poiană, [végartikulussal] poiana ’erdei tisztás, legelő’ [szláv eredetű; vö. óe. szl. poljana ’síkság’; szbhv. poljana ’ua.’; or. поляна ’erdei rét, tisztás’; stb.]. A havasalföldi oláh pásztorkodó kultúra műszava. ⌂ A szóvégi a-hoz vö. →áfonya stb. A poján változathoz vö. →beszéd, →lapát stb.
☞ MNy. 6: 113; Kniezsa: SzlJsz. 917; TESz.; EWUng.→ polyák