pohár A: 1346 Poharus [sz.] [szn.] (OklSz.); 1347 Paharus [sz.] [szn.] (OklSz.); 1347 Peharus [sz.] [szn.] (EperjOkl. 22); 1359 Puharus [sz.] [szn.] (OklSz.); 1372 u./ poharokott (JókK. 83); 1585 k. Pohár (Gl.); nyj. pojár (ÚMTsz.); povár (MTsz.) J: 1 1346 ’üvegből, fémből stb. készült kisebb ivóedény; az edény mint mérték | Trinkgefäß, Becher; das Gefäß als Maß’ # (↑); 2 1664 ’csésze 〈virágé〉 | Blumenkelch’ (Lippay: PosoniK. 1: 51); 3 1854 ’kis fazék, csupor | kleiner Topf’ (NSz.) Sz: poharas 1346 [szn.] (↑)

Német  (bajor) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (óbajor) pehhari ’pohár, serleg; kehely; áldozati edény, áldozati tál; korsó, amelyben vizet és bort elegyítenek; egy fajta űrmérték’, – ném. Becher ’ivóedény’ [< lat.  (vulg.) bicarium, piccarium ’ua.’ < gör. βῖκος ’agyagedény, boroskancsó’].  ≋  Megfelelői: ang. pitcher ’korsó’; szbhv.  (Kaj) pehàr ’pohár, serleg, kehely’; stb.  ⌂  A tárgytörténeti és társadalomtörténeti körülmények az óbajor származtatás mellett szólnak. A szó hangalakját a hangrendi kiegyenlítődés alakította.  ⌂⇒  A magyarból: szlk. pohár; rom. pahar, păhar: ’serleg, kupa, pohár; ivópohár’.

☞ MNy. 6: 342; Kniezsa: SzlJsz. 719; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ bagatell, pohárnok