pogácsa A: 1345 ? Pakachatelke [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 5: 724); 1365 ? Pagachteluk [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 5: 724); 1395 k. pagacha, pakacha (BesztSzj. 1259., 1254.); 1402 ? Pakochateleke [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 5: 724); 1405 k. pogacha (SchlSzj. 1843.); 1577 k. pogachkakat [sz.] (OrvK. 306); 1585 pogátsa (Cal. 362); 1749 Bogácsára (MNy. 37: 36); nyj. pugácsát (ÚMTsz.) J: 1 1395 k. ’omlós, kerek, apróbb sütemény | Art Gebäck, Plätzchen’ # (BesztSzj. 1259.); 2 1395 k. ’kovásztalan kenyér | ungesäuertes Brot’ (BesztSzj. 1254.); 3 1569 ’ kenyér v. kalács formájú massza | Material, Masse in Laib- od. Kuchenform’ (ComBal. A4a); 4 1766 ’méhlepény | Mutterkuchen’ (NSz.)
Jövevényszó egy déli szláv nyelvből. | ≡ Blg. (N.) погáча ’kerek, kovásztalan lepény’; szbhv. pogača ’kerek kenyér; torta, sütemény, lepény’; szln. pogača ’kalács, sütemény; lepény’ [< ol. focaccia, (É.) fogaccia ’édes tésztaféle, sütemény a sütőformából’]. Ez a végső soron a lat. focus ’tűzhely, tűzrakó hely’ (vö. →fókusz) kifejezésre visszamenő szó részben a déli szláv nyelvek, részben a magyar által terjedt el; vö. ném. (au.) Pogatscherl ’egy fajta pogácsa’; rom. (N.) pogáce ’ua.’; szlk. pagáč, pogáč ’ua.’; albán pogaçe ’leveles tészta’; stb. ⌂ A második szótagi magánhangzóján hangzónyúlás ment végbe. A pogács változat szóvégi a-jának eltűnéséhez vö. →kolbász, →lapát stb. A 3., 4. jelentés metafora, az utóbbi valószínűleg tudatos szóalkotásként a lat. placenta ’kalács, sütemény, lepény; méhlepény’ alapján. A 3., 4. jelentéshez vö. még ném. Kuchen ’sütemény; a préselt olajos magvak, mazsola stb. masszája, kohótermék’, Mutterkuchen ’méhlepény, placenta’.
☞ MNy. 1: 161; Kniezsa: SzlJsz. 427; TESz.; EWUng.→ fókusz