placc A: 1641 placzot (Horváth M.: NEl.); 1644 placcot (StSl. 27: 330); nyj. palacra (ÚMTsz.) J: 1 1641 ’hely, tér | Platz’ (↑); 2 1773–1774 ’küzdőtér; nyilvánosság | Kampfplatz; Öffentlichkeit’ (Nyr. 92: 227)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Platz ’hely, helyszín; terület; város; stb.’ [< fr. (ófr.) place ’ua.’]. Megfelelői: ang. place; szbhv. (N.) plȁc; stb.: ’ua.’. ≁ Nem tartozik ide: plac ’hotel, vendéglő, fogadó’ (1632/ (MNy. 84: 251), ami a fr. palace ’luxushotel’ szóból ered.
☞ TESz.; EWUng.→ piac