piszok [4] A: 1577 ? Pysok [szn.] (MNy. 26: 328); 1748 piſzkos [sz.] (Mikes: TLev. 196); 1767 piʃʒok (Pápai Páriz–Bod: Dict.); nyj. pucok (ÚMTsz.) J: ‹fn› 1 1748 ’mocsok, szenny, tisztátalanság | Schmutz’ # (↑); 2 1767 ’szennyes testi váladék; ürülék | schmutzige Absonderung; Exkrement’ (↑); 3 1792 ’aljas, becstelen személy | schändliche Person’ (NSz.); 4 1796 ’szégyen, szégyellnivaló, becstelen állapot | Schande’ (NSz.) | ‹mn› 1 1804 ’becstelen | schändlich’ (NSz.); 2 [határozói értékben] 1964 ’nagyon | sehr’ (Zolnay–Gedényi) Sz: piszkos 1748 (↑) | piszkít 1808 Piſzkítani [sz.] (Sándor I.: Toldalék) | piszokság 1835 piszokságból (VasárnapiU. 1835. máj. 3.: 448) | piszkoskodik 1864 piszkoskodjék [▽] (Bolond Miska 1864. jún. 19.: 98) | piszkozat 1891 piszkozatomat (BpHírlap 1891. jún. 14.: 6); 1941 [pisz]kozat ’fogalmazvány | Kladde’ (Bárczi: SzófSz.)

piszkol A: 1650 megpiskolásával [sz.] (NySz.); 1788 piszkolódásbúl [sz.] (NSz.) J: 1 1650 ’elcsúnyít | verhäßlichen’ (↑); 2 1788 ’gyaláz, ócsárol, szid | schimpfen’ (↑); 3 [ma főleg be~, össze~] 1801 ’piszkossá tesz, beszennyez | beschmutzen’ # (NSz.); 4 [vhová ~] 1856 ’vizeletét, székletét olyan helyre üríti, ahová nem volna szabad | auf unerlaubter Stelle Unrat machen’ (NSz.) Sz: piszkolódik 1788 piszkolódni [sz.] ’gyalázkodik, sértő módon vitatkozik | schmähen, beleidigend diskutieren’ (NSz.); [gyakran be~, össze~] 1808 ’szennyeződik | schmutzig werden’ (Sándor I.: Toldalék)

Onomatopoetikus eredetű tőből származó szócsalád, melynek tagjai tisztázatlan viszonyban állnak egymással. |  ⌂  Eredetileg a kotorászással járó bepiszkítás kifejezésére szolgált. A szótő a →piszkál, →piszmog tövével azonos. A kiinduló elem a piszkol lehetett, amelynek végződése valószínűleg gyakorító képző. A piszok a piszkol-ból keletkezhetett elvonással. Az is lehetséges azonban, hogy a piszok a tőből keletkezett -k névszóképzővel, és a piszkol egy ebből képzett szó. Az eredeti ’beszennyez, bepiszkol, bepiszkít’, ill. ’piszok, kosz’ jeletések alapján a többi jelentés metonimikusan keletkezett; a piszok melléknévi 1. jelentése jelzői használatban alakult ki.  ∼  A piszkozat származékhoz vö. piszkázat ’piszkozat’  (1898: Dobos: DiákSz.), amely játszi szóalkotással piszok-ból, a tisztázat (→tiszta) származékszó analógiájára lett képezve.

☞ NéNy. 5: 80; MNy. 56: 308; TESz.; EWUng.→ maszat, piszkál, piszmog