piszkál A: 1536 pÿʒkalōk (Pesti: Fab. 40a) J: 1 1536 ’bökdösve vhová juttat | durch Stupsen irgendwohin kommen lassen’ (↑); 2 1603 ’turkál vmiben, kotor vmit; babrál | stochern, herumfingern; durch wiederholte Berührung reizen’ # (NySz.); 3 1611 ’hozzá-hozzáérve ingerel; bosszant, sérteget, zaklat | sticheln, boshaft tadeln; mit Enthüllungsabsicht an etw rühren’ (Szenczi Molnár: Dict.); 4 [ma főleg fel~] 1734 ’szutyongat, uszítgat; szít | antreiben; anstiften’ (NSz.) Sz: piszkálódik 1626–1627 piszkálódván [sz.] (NySz.)

Fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A szótő onomatopoetikus eredetű és a →piszmog tövével, valamint a →piszok szócsaládjának tövével azonos. Ez (tulajdonképpen a palatoveláris párhuzamosság alapján) a →pedz szóval is összefügghet. A végződés gyakorító képző.  ∼  A pitiszkál ’kotorász, keresgél’  (1790: NSz.) játszi szóalkotással keletkezett a piszkál-ból.

☞ Bárczi: SzófSz.; MNy. 56: 309; TESz.; EWUng.→ bizgat, maszat, pedz, piszkafa, pisze, piszke, piszmog, piszok