piskolc ∆ A: 1550 k. piskolchot, pisclocz (Századok 11: 233); 1619 piskolocz (MNy. 90: 122); 1782 piszkóltz (NSz.); 1784 Pisgoltz (NSz.); 1797 Spiszkoltz (NSz.); 1809 Pisgólcs (NSz.); 1816 pizsgaltz (Gyarmathi: Voc. Antimonium a.); 1870 piskolt (CzF.); 1879 spiglócz (Nyr. 8: 566) J: ’antimon; antimonérc | Antimon; Spießglanzerz’
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kés. kfn.) spießglas, spitzglas, (kor. úfn.) spißglas, – ném. Spießglanz : ’antimon’ [< ném. Spieß ’kopja, dárda, lándzsa’ + Glanz ’fényesség, ragyogás, csillogás’; a megnevezés alapja az antimonérc fémesen fénylő, tűszerű, sugár alakú, hosszúkás kristálya]. ⌂ A szó eleji mássalhangzótorlódás a legtöbb változatban a szó eleji s kiesésével oldódott fel; vö. →sparhelt, →strázsa stb. A hangalak hangátvetéssel is formálódott. A szó belseji o bajor-osztrák közvetítésnek vélhető. ∼ Magyarítási kísérlet: dárdany (1870: ↑), a →dárda szó alapján valószínűleg a német mintára. ≁ Nem tartozik ide: (R.) piszkóc ’havasi pinty, fenyőpinty’ (1835: Tzs. Mistfink a.)R. .