pisil A: 1558 pewzewlesrel [sz.] (Magyary-Kossa: OrvEml. 1: 236); 1565 pesseloͤt [sz.] (NySz.); 1668 peseloͤ [sz.] (NySz.); 1792 piſelni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. Pes a.); 1863 pisilel [~ik □] (Kriza [szerk.] Vadr. 122); 1870 pisíl (CzF.); 1897 pisil (MTsz.); nyj. pësëjjék [l-j] (MTsz.) J: ’vizel | pissen, harnen’ #

pös ∆ A: 1604 Poͤs (Szenczi Molnár: Dict.); 1792 Pes (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1808 Pis (Sándor I.: Toldalék) J: ’vizelet | Harn’

pisál A: 1763 Pisálni, pizálni [sz.] (NSz.) J: ’vizel | pissen, harnen’

pisa A: 1838 Pisa (Tsz.) J: ’vizelet | Harn’

pössent × A: 1873 Pessent, Pössent (Ballagi M.: MNyTSz.); nyj. pëssent (ÚMTsz.) J: ’vizel | pissen, harnen’

pisi A: 1876 pisi (Bálint: SzegSz.) J: ’vizelet | Harn’ Sz: pisis [jelzői értékben] 1930 pisis ’serdülő lány | halbwüchsiges Mädchen’ (Zolnay–Gedényi)

Onomatopoetikus eredetű szócsalád tisztázatlan viszonyú tagokkal. |  ⌂  Az igék töve végső soron a →pezsdül szócsalád tövével függhet össze. Az igék végződése -l, -ál gyakorító képző, -nt műveltető képző. A pös egy eredeti igenévszó névszói értékű tagja lehet (vö. →fos, →szar stb.), amelynek igei értékű tagjából lettek képezve az igék. Azonban az is lehetséges, hogy ez a főnév elvonás az igékből. Hasonló onomatopoetikus szavak: ném. pissen ’vizel’, Pisse ’vizelet’tagokból jött létre; fr. pisser ’vizel’, pisse ’vizelet’tagokból jött létre stb. A pisil alak az ige tréfás természete miatt került az irodalmi nyelvbe. A pisa és a pisi elvonással keletkeztek a pisál és a pisil szavakból.

☞ TESz.; Benkő: FiktI. 112; EWUng.→ pezsdül