piros A: 1237/ Pyros [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 231); 1267 Pyrus [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 231); 1405 k. ? piroſolthrac[us] [sz.] (SchlSzj. 2138.); 1519 pӳroſſ (JordK. 404); 1578 poͤroͤs (Bornemisza: ÖrdKís. 135) J: ‹mn› 1 1237/ ? ’olyanféle, színű, mint a friss, egészséges vér; a bőrön áttetsző, vöröses 〈arc, test, ilyen arcú, testű ember〉 | rot; rötlich 〈Wange, Körper, Person〉’ # (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (BécsiK. 231); 2 1405 k. ? ’sütés, pirítás következtében vörössé vált 〈ételnemű〉 | rot geröstet, gebraten, gebacken 〈Speise〉’ (↑), 1600 k. ’ua.’ (Radvánszky: Szak. 188); 3 1748 ’vidám, élénk | lustig, flott’ (NSz.) | ‹fn› 1 1748 ’piros szín | Rot’ # (NySz.); 2 1843 ’a kártyalap pirosa | Rot der Spielkarte’ (NSz.); 3 1961 ’piros jelzés 〈közlekedési tilalom jeleként〉 | Rot der Verkehrsampel’ # (ÉrtSz.) Sz: pirosul 1405 k. [sz.] (↑) | pirosodik 1519 pyroſoduan [sz.] (CornK. 248) | pirosság 1519 piroſſagan (CornK. 239) | pirosít 1577 k. megh piroſſÿttia (OrvK. 454) | piroslik 1582/ pirosolik (NySz.) | pirosító 1645 pirossitóval ’pirosító szépítőszer | rote Schminke’ (NySz.)

Fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A szótő a →pirít, →pirong szócsaládjának tövével és a →pirkad tövével azonos. A végződés deverbális melléknévképző; vö. →szoros, tilos (→tiloszik) stb. A melléknévi 2. jelentés lehetett az eredeti; Az 1. jelentés ebből keletkezett ellentétes jelentésváltozással, ahogy a jelentéstanilag rokon →vörös szónál megfigyelhető.

☞ MNy. 59: 286; TESz.; EWUng.→ császár-, pirít, pirkad, pirong, pirospozsgás, tulipiros