pipe × A: 1325/ ? Pype [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 559); 1578 pipe húr (NySz.); 1592 Püpett [?✐] (MNy. 67: 217); 1783 Pípe-fü (NSz.); 1785 Pipé (NSz.) J: 1 1578 ’kisliba | Gäslein’ (↑); 2 1604 ’kiscsirke | Küken’ (Szenczi Molnár: Dict.); 3 1702 ’madárfióka | junger Vogel’ (NySz.)

pipeg × A: 1643 pipegnec (Comenius: Jan. 29); 1820 pepegő [sz.] (NSz.) J: 1 1643 ’〈madárfióka〉 csipog | piepen 〈junger Vogel〉’ (↑); 2 1683 ’kényeskedve, nyafogva beszél | empfindlich, quäkend sprechen’ (NySz.)

Fiktív tőből keletkezett származékszók. |  ⌂  A tő onomatopoetikus eretedű, a madarak éles, vijjogó hangjának utánzása alapján jött létre; a →pipis szócsaláddal lehet azonos. A pipe kicsinyítő képzővel vagy E/3. személyű -e (folyamatos) melléknévi igenévképzővel keletkezett. Ha eredetileg folyamatos melléknévi igenév volt, főnevesülés ment végbe. A pipeg egy -g gyakorító képzővel jött létre. Mindkét szó főleg az erdélyi nyelvjárásokban él.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 911; MNy. 67: 216; TESz.; EWUng.→ píp¹, pipi, pipis