pipa A: 1672 pipájú [sz.] (Thaly: Adal. 1: 41); 1708 Pípa (Pápai Páriz: Dict.); 1762 Pépádba (MNy. 71: 126); nyj. pelpa (ÚMTsz.); pélpa (MTsz.) J: 1 1672 ’az égő dohány tartására való, fejből és szárból alló dohányzó eszköz | Tabakspfeife’ # (↑); 2 1839 ’pipa alakú (pipa alakban hajlított) alkatrész, eszköz | Bestandteil, Gerät in Form einer Tabakspfeife’ (MTsz.); 3 [főleg jó~] 1898 ’〈gúnyos jelzővel:〉 furfangos, fifikus személy | pfiffiger Kerl’ (Dobos: DiákSz.); 4 [állítmányi használatban] 1916 ’düh, harag | Zorn’ (Zolnay–Gedényi); 5 1959 ’jegyzék elintézett tételét jelölő ék alakú jel | Zeichen vom Abhaken’ (NSz.) Sz: pipázik 1708 Pipázni [sz.] (Pápai Páriz: Dict.) | pipál 1771 pipál (MNy. 71: 126) | pipás 1792 pipások ’(pipával) dohányzó személy | (Pfeifen) rauchende Person’ (NSz.); 1961 ’dühös, haragos | zornig’ (ÉrtSz.)

Olasz jövevényszó. |  ≡  Ol.  (N.) pipa ’pipa; cső; hordócska’, (R.) pippa ’pipa’ [< fr. pipe ’ua.’, (R.) ’nádsíp; szívócső, pipetta; hordó’].  ≋  Megfelelői: ném. Pfeife ’hangszer; pipa’; sp. pipa ’hordócska, cső, pipa; szivornya, szívóemelő’; stb. Vö. még lat.  (h.) pipa ’pipa’.  ≡  A 3. jelentés az argóban keletkezett a pipás ’haragos, dühös’ származékszóból való elvonással, amely bizonyosan önállósodás a pipás ló ’vad ló’ típusú szószerkezetből, az ilyen lovakat ugyanis egy pipaszerű eszközzel az orránál fogva tartották meg.  ∼  Idetartoznak: (R.) pipatórium ’dohányzó(szoba)’  (1848: NSz.), ’pipagyűjtemény’  (1887: NSz.), ’pipaállvány’  (1896: NSz.), amely az →oratórium, →purgatórium stb. analógiájára keletkezett latin végződéssel; a lepipál ’lefőz vkit, meghalad vkit’  (1875: NSz.) esetleg a pipát gyűjtő ember azon törekvésén alapul, hogy a másikat fölülmúlja; a bepipul ’haragossá, dühössé válik’  (1962: Zolnay–Gedényi) a pipa 4. jelentése alapján jött létre.  ⚠  Latin származtatása kevésbé valószínű.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 910; TESz. lepipál a. is, pipatórium a. is; EWUng.→ makrapipa