pingál A: 1604 rea ... pingalom (Szenczi Molnár: Dict. Superpíngo a.); 1803 pingálni [sz.] (NSz.); nyj. pëngál (Bálint: SzegSz.) J: 1 1604 ’(be)fest, (be)mázol | malen, anstreichen, bemalen’ (↑); 2 1803 ’ír | schreiben’ (↑)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. pingere ’fest; hímez; díszít’, (h.) ’(le)ír’ [indoeurópai eredetű; vö. óind piŋktē ’fest’; tokhár pik-, pek- ’ír’; stb.]. ≋ Megfelelői: fr. peindre; ol. pingere; stb.: ’fest’. ⌂ Az ál végződéshez vö. →ágál. ⊚ A szó csak az 1. jelentésében él a bizalmas köznyelvben.