pihen A: 1536 pÿhenne (Pesti: Fab. 47); 1590 pihhenéſem [sz.] (NySz.); 1598 pienheték [sz.] (NySz.); 1608 megpihenik [▽] (NySz.); 1756 pőhenne (MNy. 65: 471); 1804 Pühenésnek [sz.] (NSz.) J: 1 1536 ’lélegzik; piheg, liheg | atmen; keuchen, schauben’ (↑); 2 1590 ’〈mozgás, fárasztó tevékenység után〉 nyugalmi állapotban van; megszokott munkájából kikapcsolódva mással tölti idejét | ruhen; der Ruhe pflegen, feiern’ # (↑); 3 [vmi ~ vmin] 1780 ’vmin, mint alapon nyugszik, attól függ | sich gründen’ (NSz.); 4 [vmi ~] 1815/ ’〈tárgy, szerkezet〉 nem mozog, nem működik; 〈művelet, tevékenység〉 nem halad, szünetel | sich nicht bewegen, nicht in Betrieb sein; stillstehen, stocken’ (NSz.); 5 1837/ ’holtan nyugszik | tot ruhen’ (NSz.)

Származékszó. |  ⌂  A →pih¹ igéből keletkezett mozzanatos képzővel. A 2. jelentés keletkezése azzal magyarázható, hogy a megerőltetlő testmozgás félbeszakításakor az ember rövideket és gyorsakat lélegzik. A 3–5. jelentések a hangutánzás elhomályosulása következtében erre a jelentésre mennek vissza. – A pihenj ’‹parancsszó›’  (1809: NSz.) a pihen felszólító mód E/2. személyű alakjának szófajváltásával jött létre.

☞ Horger: MSzav. 141; TESz.; Benkő: FiktI. 113; EWUng.→ pih¹