piciny A: 1569 pẏʒẏn (MNy. 56: 264); 1585 Piczinok [sz.] (Cal. 778); 1763 piczinke [sz.] (NSz.); 1783 pitzinyekboͤl (NSz.); nyj. pëcënkó [sz.] (MTsz.); pucinkó [sz.] (ÚMTsz.) J: ‹mn› 1 1569 ’igen kicsi | kleinwinzig’ (↑); 2 1783 ? ’igen kevés | wenig’ (↑), 1844 ’ua.’ (ItK. 6: 345) | ‹fn› 1 1748 ’kis gyermek | kleines Kind’ (NySz.); 2 1802 ’〈főleg megszólításként:〉 szeretett személy | Liebling, Liebste(r) 〈haupts. als Anrede〉’ (NSz.)

picorok † A: 1585 piczorok (Cal. 759); 1604 pitzirok (Szenczi Molnár: Dict. Púpula a.) J: ’picike | kleinwinzig’

pici A: 1796 pitzi (NSz.); 1799 Putzi (NSz.); 1838 paczi (Tsz.) J: ‹mn› 1 1796 ’igen kicsi | kleinwinzig’ # (↑); 2 1838 ’csekély, kevés | gering, wenig’ (↑) | ‹fn› 1 1870 ’versláb, pirrichius | Pyrichius 〈Versfuß〉’ (NSz.); 2 1883 ’kis gyermek | kleines Kind’ (NSz.)

picurka A: 1837 Piczurka (NSz.); 1854 Piczirka (NSz.); 1870 pinczurka (CzF.); nyj. picorka (MTsz.); pucurka (ÚMTsz.) J: ’apró, picike | kleinwinzig’

Származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A tő onomatopoetikus eredetű, a kicsiség, apróság kifejezésére jött létre. A szóvégek különböző játszi melléknévképzők. Hasonló onomatopoetikus szavak ebben a jelentésben: →pindurka, →pirinyó.  ≂  Tisztázatlan idetartozású: picur  [szn.]  (1198: MNL (OL) Dl. 40001).

☞ Nyr. 49: 50; TESz.; EWUng.→ icipici