pióka × A: 1533 pioka (Murm. 1251.); 1585 pióka (Cal. 484); 1854 Pihóka (NSz.); nyj. pijuka (Nyatl.) J: ’nadály, pióca | Blutegel’

pióca A: 1595 Pieücze (Ver. 120.); 1723 piocza (Nyr. 38: 395); 1750 piócza (Wagner: Phras. Hirudo a.); 1791 pivótzákkal (NSz.); nyj. pihóca (MTsz.); pijuca (Nyatl.) J: 1 1595 ’nadály | Blutegel’ # (↑); 2 1790 ’olyan ember, aki mások rovására gazdagodik, másokat gátlástalanul kizsákmányol | Ausbeuter, Wucherer’ (NSz.); 3 1876 ’giliszta, bélféreg | Darmwurm’ (NSz.)

Szláv jövevényszók, különböző nyelvekből. |

A pióka déli szláv jövevényszó. |  ≡  Részben a szbhv. pijavka ’pióca ‹állattani műszóként›’ és a szln. pijavka ’pióca’ szóból, részben a szlk. pijavka ’ua.’ és az ukr. п̕ яавка ’ua.’ szavakból.

A pióca déli szláv vagy szolvák jövevényszó. |  ≡  Vö. blg. пиявица ’pióca’; szlk. pijavica ’ua.; kizsákmányoló’ [< szláv *pija- ’iszik’]. Vö. még or. пиявка, (N.) пиявица: ’pióca’.

A szócsaládhoz még |  ⌂  Az átadó nyelvre a szóföldrajzi képből is lehet következtetni. A pióka és a pióca fejlődésére a szláv szó belseji v vokalizálódása döntően hatott. A pióca szó piőce változata hangrendi átcsapás eredménye. A pióca 2. jelentése metaforikusan keletkezett az 1. jelentésből valószínűleg a magyarban; ehhez vö. a szláv jelentéseket, valamint a fr. sangsue ’pióca; kizsákmányoló’ szavak hasonló jelentésváltozását. A 3. jelentés metafora az 1. jelentés alapján.  ⊚  A pióka általánosan elterjedt volt, de a 19. sz. közepétől csak nyelvjárási szóként élt.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 422; TESz. pióca a.; EWUng.→ pivó