piál A: 1862 Piálni [sz.] (NSz.); nyj. pihelni [sz.] (Nyr. 32: 459) J: ’〈szeszes italt〉 iszik | (alkoholisches Getränk) trinken’

pia A: 1862 Pia (NSz.) J: 1 1862 ’kábulatot, mámort okozó szer (ital, füst stb. is) | Rausch herbeiführendes Getränk’ (); 2 1917 ’szeszes ital | alkoholisches Getränk’ (Kabdebó: Jassz. 36) Sz: piás 1862 piás ’kábítószert fogyasztó 〈személy〉 | narkotisierend 〈Person〉’ (NSz.); 1917 ’részeges | trunksüchtig’ (Kabdebó: Jassz.)

A szócsalád alapja, a piál cigány jövevényszó. |  ≡  Cig.  (h.) piel, pijel ’alkoholos italt iszik; dohányzik’ [indoeurópai eredetű; vö. óind pī-; óiráni píbati: ’iszik’].

A pia elvonás. |  ⌂  Elvonás a piál igéből.

A szócsaládhoz még |  ⊚  Mindkét szó a bizalmas nyelvhasználatban él.

MNy. 27: 239; TESz.; EWUng. pityizál, pivó