petyhüdt A: 1645 Meg-pettyhütt [d-t]; Pettyuͤtt [d-t] (NySz.); 1785 pettyet [d-t] (NSz.); 1841 pöttyedt (NSz.); nyj. pëtyhüdt (MTsz.) J: 1 1645 ’korhadt | morsch’ (↑); 2 1785 ’rugalmasságát, feszességét elvesztett, ernyedt, fonnyadt 〈főleg bőr, hús stb.〉; ilyen bőrű 〈személy〉 | schlaff, welk 〈haupts. Haut, Fleisch〉; schlaffhäutig 〈Person〉’ (↑); 3 1839 ’lagymatag, erőtlen 〈lélek, érzés, gondolat〉 | schlapp 〈Seele, Gefühl, Gedanke〉’ (NSz.); 4 1883 ’lazán álló 〈vitorla, zászló〉 | labbernd 〈Segel, Fahne〉’ (NSz.)
petyhüszik ∆ [3] A: 1808 Petyhüdni [sz.] (Sándor I.: Toldalék); 1835 Petyhüszik [▽] (Kassai: Gyökerésző 4: 108); 1838–1845 petyhed (MNyTK. 107: 31) J: 1 1808 ? ’korhad | morsch werden’ (↑), 1835 ’ua.’ (↑); 2 1838–1845 ’ernyed | schlaff werden’ (↑)
A szócsalád alapja, a petyhüszik származékszó egy fiktív tőből. | ⌂ A szótő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű és a →pittyed szócsalád tövével, valamint a →pőtyög tövével lehet összefüggésben. A szóvég gyakorító-visszaható képző.
A petyhüdt származékszó. | ⌂ A petyhüdt, amely a petyhüszik d-s tőváltozata, befejezett melléknévi igenévképzővel keletkezett, gyakrabban használt (főleg a 2. jelentésben) mint a kiinduló elem.