perzsel A: 1429 Perzelew [sz.] [szn.] (OklSz.); 1519 megh perſó̗llýed [l-j] (JordK. 83); 1522 Pwrswlt [sz.] [szn.] (OklSz.); 1527 poͤrſoͤlhetee [sz.] (ÉrdyK. 465); 1870 pėrzsėl (CzF.) J: 1 1519 ’pörköl | rösten’ (↑); 2 1519 ’éget; tűzzel pusztít | brennen; versenden’ (JordK. 899); 3 1600 k. ’vminek a felületéről a rajta levő szőrt, tollat, szálakat égetéssel eltávolítja | sengen’ # (Radvánszky: Szak. 62); 4 1643/ ’〈csalán〉 égető, csípő érzést okoz a bőrfelületen | brennen 〈Brennessel〉’ (NySz.); 5 1794 ’tüzel 〈átvitt értelemben〉 | brennen 〈abstr.〉’ (NSz.); 6 1815 ’〈nap, hőség〉 forrón süt, éget | brennen 〈Sonne, Hitze〉’ (NSz.); 7 1863 ’korhol, szid | rügen; belästigen’ (NSz.) Sz: megperzselődik 1519 megh perſó̗ló̗deek (JordK. 899)

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A szótő a →pörköl tövével és a →pirít, →pirong szócsaládjának tövével függ össze. A szóvég gyakorító képző. – A (N.) pörzs ’pörköl, pirít, ég’  (1577 k.: OrvK. 184) elvonással keletkezett a perzsel-ből. A (R.) perzsed ’megperzselődik’  (1790: NySz.) és a perzseg ’ua.’  (1810: NSz.) igék a perzsel alapján jöttek létre.  ∼  Idetartozik a perzsel veláris párhuzamos alakjaként: porzsol ’ég; pörköl, éget’ (1580 Perzselt  [sz.], [szn.]  (Kázmér: CsnSz.), 1767 Perzselt ’ua.’  (Pápai Páriz–Bod: Dict. Frictōrium a.).

☞ NNyv. 1: 193; MNy. 59: 158; TESz.; EWUng.→ pirít, pirong, pörköl, pörsed