perverzitás A: 1844 perversitását (Honderü 1844. márc. 2.: 301); 1845 perversitás (NSz.); 1899 Perverzitás (NSz.) J: ’rendellenes v. kóros nemi hajlam, ösztön, tulajdonság | Perversität’

perverz A: 1865 perversus [es. nem m.] (Babos: KözhSzt.); 1900 Pervers [es. nem m.] (Tolnai: MagySz.); 1900 perverz (NSz.); 1901 perverzus (NSz.) J: ’rendellenes v. kóros nemi hajlamú | pervers’

Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. |  ≡  Lat. perversitas ’ellenszenvesség, kellemetlenség, visszásság’; – vö. még ném. Perversität ’helytelen ösztön, ill. cselekvés’ | lat. perversus ’fonák, visszája vminek, perverz’, (k.) (mos) perversus ’hanyattság, léhaság, züllöttség ‹illem, modor›’; – vö. még ném. pervers ’perverz’. A latin szavak a lat. pervertere ’megfordít, átfordít; felfordít ‹tárgyas›’ szóra mennek vissza.  ≋  Megfelelői: ang. perversity, perverse; fr. perversité, pervers; stb.: ’perverzitás’, ’perverz’.  ⌂  A perverzitás szóvégéhez vö. →fakultás stb. A perverz szóvégi z-je bizonyosan a perverzitás hatását mutatja.

☞ TESz.; EWUng.→ vers