pernahajder A: 1720 pernahajder (MNy. 73: 244); 1762 Pernehaiter (MNy. 10: 84); 1792 Perna hájder (NSz.); 1816 Pernekájder (Gyarmathi: Voc.) J: ’semmirekellő, haszontalan személy | Faulenzer, Nichtsnutz’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Bärenhäuter, (R.) perenheuter, bernheuter ’naplopó, semmirekellő, mihaszna’ [a ném. auf der Bärenhaut liegen ’lustálkodik’ szólás alapján]. ⇒⌂ A változatok bajor-osztrák átvételre utalnak. ⌂ A pernahajder alak a szó belseji mássalhangzótorlódás feloldásával keletkezett. A szó eleji p-hez vö. →pánt, →pintér, stb.