perfekte ∆ A: 1605/ perfecte (MNy. 66: 339); 1958 perfekte (Bakos F.: IdSz.) J: ’tökéletesen, befejezetten, készen | perfekt 〈Adv.〉’
perfekt A: 1698 perfecta (MNy. 64: 468); 1865 perfectus (Babos: KözhSzt. perfectibilis a.); 1877 perfect (NSz.); 1886 perfekt (NSz.) J: ‹mn› 1698 ’tökéletes | vollkommen’ (↑) | ‹hsz› 1854 ’tökéletesen | perfekt’ (Forst.)
Latin jövevényszó, részben német közvetítéssel is. | ≡ Lat. perfecte ’tökéletesen ‹határozószó›’ | lat. perfectus, -a, -um ’befejezett; teljes, tökéletes’; – vö. még ném. perfekt ’teljes, tökéletes’. A latinban a lat. perficere ’befejez, véghezvisz’ igéből ered. ≋ Megfelelői: ang. perfect; ol. perfetto; stb.: ’tökéletes’.