pepecsel [1] A: 1508 pepeւelnek (DöbrK. 116); 1628 pepecséllyenec [l-j] [?✐] (NySz.); 1771 pepetslésben [sz.] (NSz.); 1794 pepétselünk (NSz.); 1810 k. pepetsö́lö́dést [sz.] (NSz.); 1863 Pepöcsöl (Kriza [szerk.] Vadr. 512) J: 1 1508 ’lassan, ügyetlenül, sikertelenül csinál, tesz vmit; elfoglalja magát, foglalatoskodik vmivel | langsam, ungeschickt, erfolglos machen, tun; sich beschäftigen’ (↑); 2 1577 ’gesztikulál | gestikulieren’ (KolGl.); 3 1833 ’〈italfélét〉 mesterséges beavatkozással, pancsolással készít, ront | verpanschen’ (NSz.)
Származékszó egy fiktív tőből. | ⌂ A szótő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű, a lassú, eredménytelen munka utánzására; a szótő esetleg az →ekecsel tövével függhet össze. A szóvég gyakorító képző. A 3. jelentéshez vö. →pancsol.
☞ TESz.; EWUng.→ ekecsel