penge A: 1802 pengéjét (NSz.); 1818 fűrész plengéknek (NSz.); 1862 pönögéje (NSz.) J: 1 1802 ’vágó-, v. szúróeszköz fémből készült, éles lapja | Klinge’ # (↑); 2 1862 ’sarkantyútaraj | Spornrädchen’ (↑); 3 1958 ’borotvapenge | Raiserklinge’ # (NSz.)
Egy származékszó szófajváltása tudatos szóalkotással. | ⌂ Főnevesült folyamatos melléknévi igenév -e képzővel a →peng szóból. A jelentések bizonyos tárgyak, ill. azok részeinek fémes és üvegszerű hangjával magyarázható. A jelentésváltozáshoz vö. ném. Klinge ’penge’. Az ugyancsak a →peng-ből keletkezett →pengő és a penge között szóhasadás ment végbe. ⌘ Nyelvújítási szóalkotás.