pemete × A: 1549 koh pemet (OklSz.); 1621 Penet (Szenczi Molnár: Dict.); 1693 Pemete (Gyöngyösi: ÖK. 2: 74); 1788 Pemét-rongy (NSz.); 1838 Pemeteg [□] (Tsz.); 1863 Penető (Kriza [szerk.] Vadr. 512); nyj. pematet (ÚMTsz.); pemetë (Nyatl. 243); penëte (ÚMTsz.); pömetöl [□] (Nyatl. 243) J: 1 1549 ’kemenceseprű | Ofenkehrwisch’ (↑); 2 1578 ’pemetefű | Andorn (Marrubium)’ (Melius Juhász: Herb. 100) (Gombocz E.: BotTört. 47); 3 1621 ’lósóska, lórom | Ampfer’ (Szenczi Molnár: Dict.); 4 1693 ’nyélre erősített, különféle anyagból való köteg törölgetésre, tisztogatásra, vminek a belocsolására | Bündel an einem Holzgriff zum Wischen, Reinigen, Bespritzen, unordentlicher Büschel 〈haupts. Haar〉’ (↑); 5 1788 ’borzas ember; vénasszony | zerauste Person 〈oft pejor.〉; altes Weib’ (NSz.)

Bolgár jövevényszó. |  ≡  Blg.  (N.) пóмет ’kemenceseprű; törlőrongy, porrongy’ [< szláv *po [igekötő] + *met- ’seper’]. Vö. még szln.  (N.) pomèt ’vminek a vége’, pometáča ’kemenceseprű’; szlk. pometlo ’seprű’; stb.  ⌂  Az eredeti pemet változat hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett. Ez a folyamat veláris irányban is végbement; vö. pamat ’kéve, nyaláb’  (1804/: NSz.). A pemet és a pamat között szóhasadás ment végbe; vö. →cseléd : →család. A pemete alak szóvége elhomályosult birtokos személyjelnek tűnik. A szóvégi ő-s változathoz vö. →serpenyő. A pömetöl változat szóvége a →pendely típusú változat hangalakjának hatására keletkezett. A 2., 3. jelentés keletkezése valószínűleg azzal magyarázható, hogy ezt a növényt is használták kemencetisztításra. A 4., 5. jelentés metafora az 1. jelentés alapján.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 411; TESz. pamat a. is; EWUng.→ métely