pelyva A: 1372 u./ pelÿua (JókK. 86); 1395 k. polua (BesztSzj. 443.); 1416 u./² poľuakat (MünchK. 57rb); 1532 peluatul (TihK. 70); 1763 pojva (NSz.); 1855 k./ péva (NSz.); nyj. pëlyva (MTsz.); pilva (ÚMTsz.) J: ’a gabonaszemet borító hártyás levélke | Spreu’
Szláv jövevényszó. | ≡ Óe. szl. plěva; szbhv. pljeva; szlk. pleva; or. (R.) пелева, (N.) полóва; stb.: ’pelyva’ [indoeurópai eredetű; vö. óind palā́vās [többes szám]; lat. palea; stb.: ’ua.’]. ⇒⌂ Az átvétel ideje és iránya nem határozható meg pontosan, bár számolni lehet annak lehetőségével, hogy még a honfoglalás előtt került a magyarba a három szótagú szláv változat.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 433; TESz.; EWUng.→ pojáca