pelyp ∆ A: 1533 Pelp (Murm. 870.); 1541 megh po̗lpo̗ltuala [sz.] (KazK. 94); 1550 k./ peljpen (NySz.); 1585 pélp (Cal. 112); 1595 Pelyvv (Ver. 12.); 1863 Pejp (Kriza [szerk.] Vadr. 512) J: ‹mn› 1533 ’selype, pösze | lispelnd’ (↑) | ‹fn› 1533 ’selype, pösze beszédű személy | Lispler’ (↑)

pelypeget † A: 1585 pelypegetni [sz.] (Cal. 122); 1585 Pelypégetoͤk (Cal. 122) J: ’selypít, pöszén beszél | lispeln’

pelypeg A: 1604 Pelpegoͤc, pelypegoͤc (Szenczi Molnár: Dict. Titubo a., Balbútio a.); 1604 Pelpégoͤc (Szenczi Molnár: Dict.) J: ’selypít, pöszén beszél | lispeln’

pelypes × A: 1784 Pelypeskedni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 64) J: ’selypítő, pöszén beszélő | lispelnd’

Onomatopoetikus eredetű szócsalád tisztázatlan viszonyú tagokkal. |  ⌂  A →selyp-hez hasonló hangutánzás; mindkét szócsaláddal való kapcsolatához vö. pösze : csösze (→pöszöget). A pelypeget és a pelypeg az onomatopoetikus tőből keletkeztek gyakorító-műveltető és gyakorító képzővel; származékszóként való értelmezésük a pelyp-ből nem meggyőző.

A pelyp elvonás. |  ⌂  A pelyp elvonással jött létre ezekből az igékből, vagy velük párhuzamosan keletkezett.

A pelypes származékszó. |  ⌂  A pelypes a pelyp származékszava, vagy az igetőből jött létre melléknévképzővel.  ∼  Ugyanebből a tőből: (R.) pelypez ’selypít’  (1702– 6: Nyr. 37: 321).

☞ TESz.; EWUng.