pellengér △ A: 1519 pelenger (MNy. 2: 369); 1538 pelengeer (Pesti: Nomenclatura H1); 1553 u. perlengérig (MonÍrók. 3: 49); 1561 poͤloͤngér (NySz.); 1575 perengęrre (Heltai: Krón. 64b); 1575 prengęr (NySz.); 1589 pilinger (Úriszék 222); 1669 poͤlloͤngér (MNy. 69: 419); 1787 pellengérnél (NSz.); 1805 pëlëngér (NSz.) J: ’szégyenfa, szégyenoszlop | Schandpfahl, Pranger’ Sz: pellengérez 1568 ki pelengereztete (NySz.)
Alnémet jövevényszó. | ≡ Aln. (kaln.) prẹnger ’szégyenoszlop’ [< aln. (kaln.) prangen ’nyom, sajtol, csíp’]. Vö. még ném. Pranger, (kfn.) pranger, branger: ’szégyenoszlop’. ≋ Megfelelői: szbhv. (N.) prangar; le. pręgierz; stb.: ’pellengér’. ⇒⌂ A szó a magdeburgi városi jog közvetítésével kerülhetett a magyarba. ⌂ A hangalak mindenekelőtt r–r > l–r elhasonulással formálódott meg. A nyilvános megszégyenítés nyelvi kifejezéséhez vö. a pellengérre állít (1789: NSz.) szófordulatot.
☞ TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.