szócikk megosztása

peg † A: 1296 peeg (OklSz.); 1322 peg (Györffy: ÁMTF. 1: 686); 1444 peyg (OklSz.) J: ’tarka 〈ló〉 | scheckig 〈Pferd〉’

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. pjega ’folt a bőrön, szeplő’, pjegav ’foltos, szeplős’; szlk. peha ’szeplő’; or. пег(ий), (R.) pěgъ ’foltos, tarka ‹ló›’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. óind piŋas ’rőt, barna’; lat. pingere ’fest; hímez’; stb.].  ⌂  A 15. sz. közepétől nincs több adat a szóra.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 409; TESz.; EWUng.→ pingál, piszra