pedáns A: 1790 Pedánt (NSz.); 1799/ Pedantság [sz.] (NSz.); 1845 pedansnak (NSz.); 1850–1879 pedáns (NSz.) J: ‹fn› 1 1790 ’szőrszálhasogató ember | Haarspalter’ (↑); 2 1847 ’rendszerető ember | ordnungsliebende Person’ (NSz.) | ‹mn› 1 1799/ ’szőrszálhasogató | haarspalterisch’ (↑); 2 1840 ’akadékoskodó, aprólékoskodó; pontoskodó | minuziös; penibel, allzugenau’ (NSz.)

pedantéria A: 1790/ Pedanteriának (NSz.); 1817 Pedantériától (NSz.) J: ’pedánsság | Pedanterie’

Nemzetközi szók. |  ≡  Ném. Pedant; ang. pedant; fr. pédant; ol. pedante; stb.: ’pedáns, aprólékoskodó ember’, a franciában és a régi olaszban ’iskolamester’ is. Az olaszból terjedt el [bizonytalan eredetű, végső soron esetleg a lat. pes, pedis [birtokos eset] ’láb’ szóra megy vissza] | ném. Pedanterie; ang. pedantry; fr. pédanterie; ol. pedanteria; stb.: ’kicsinyeskedés’, a régi franciában ’tanítói mesterség’ is.  ⇒⌂  A magyarba leginkább a németből kerültek át, mindkettő latinosított végződéssel; vö. →frappáns, →gáláns stb.

☞ TESz.; EWUng.→ pedál