pecsenye A: 1395 k. pechenӳe hulathas (BesztSzj. 1306.); 1405 k. pechine hullatas (SchlSzj. 1911.); 1533 Petzŏnes [sz.] (Murm. 1861.); 1570 k. pöcsenye [✐] (Radvánszky: Csal. 3: 49); 1805 pëcsënye (NSz.); nyj. pëcsënnye, picsinye (ÚMTsz.) J: 1 1395 k. ’(sült) hús | Braten’ # (↑); 2 1566 ’pecsenyének való hússzelet marha, disznó, es. vaddisznó húsából | versch. Schlachtteile vom Rind, Wild und Schwein als rohes Fleisch’ (NySz.); 3 1690 ’zsír; szalonna | Fett; Speck’ (NySz.) Sz: pecsenyés 1397 Pechenyes [szn.] (OklSz.); 1405 k. pechenes (SchlSzj. 1888.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. pečenje; szlk. pečeňa; ukr. печеня; stb.: ’pecsenye, sült’ [< szláv *pečenъ ’sült’, amely a *pek- ’süt, megsüt’ befejezett melléknévi igeneve].  ⌂  A magyarba átkerült alak *pečenja vagy *pečenje lehetett; az elsőnél a magyarban hangrendi kiegyenlítődés ment végbe. A 2., 3. jelentés metonímia.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 408; TESz.; EWUng.→ csiperke, fehér-, laci-, pecsét, pest