pecsét A: 1416 u./¹ megpeւètle [sz.] (BécsiK. 146); 1529 pewchethẏ (KL. 81.); 1544 pechetwnkkel (MNy. 85: 510); 1552 pecÿtemwel (MNy. 68: 222); 1558 pichetÿ (MNy. 59: 360); 1805 pëcsét (NSz.); nyj. picsát (ÚMTsz.) J: 1 1416 u./¹ ’bélyegző, ill. annak lenyomata | Siegel’ # (↑); 2 1791 ’folt 〈szöveten〉 | Schmutzfleck 〈auf einem Stoff〉’ (NSz.); 3 1793 ’különféle árukra, az ezüstbe stb. nyomott jel, mesterjel | eingeprägtes Zeichen auf Waren’ (NSz.); 4 1896 ’szeplő | Sommersprosse’ (Nyr. 25: 575) Sz: pecsétel [főleg igekötővel] 1416 u./¹ (↑); 1568 [sz.] ’megjelöl, pecsétet nyom vmire 〈átvitt értelemben is〉 | besiegeln’ (NySz.) | pecsétes 1453 pechethees [szn.] (TörtTár 1882: 540)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. pečatь; szbhv. pečat; szlk. pečať; or. печать; stb.: ’pecsét’ [valószínűleg ’eszköz egy jel beégetéséhez’ jelentésben < szláv *pek- ’süt, éget’].  ⇒⌂  Mivel a szó a jogi terminológiához tartozik, átadó nyelvként mindenekelőtt egy déli szláv nyelv jöhet szóba.  ⌂  A 2–4. jelentés metafora; a 3. jelentéshez vö. ném. Stempel ’pecsét; árura nyomott jel stb.’.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 409; TESz.; EWUng.→ pecsenye