patent A: 1822 patentálások [értsd: patentálásuk] [sz.] (HasznMul. 31: 243); 1832 patent-taxák (NytudÉrt. 93: 37) J: ‹fn› 1 1832 ’találmányi szabadalom | Erfindungspatent’ (↑); 2 1835 ’nyílt levél; rendelet | offener Brief; Verordnung’ (Kunoss: Gyal.); 3 1935/ ’kétrészes nyomókapocs | zweiteiliger Patentknopf’ (ÚMTsz.) | ‹mn› 1 1834 ’szabadalmazott 〈iparcikk〉 | patentiert 〈Industrieartikel〉’ (NSz.); 2 1865 ’valódi, hamisítatlan; nagyszerű | echt; großartig’ (NSz.)

Német jövevényszó. |  ≡  Ném. Patent ’okirat adományozott jogról, szerzett hivatási fokozatról’, (R.) ’rendelet, parancs’, patent ’kitűnő, gyakorlatias, hasznavehető’ [< lat.  (k.) patens (lit(t)era) ’uralkodói nyílt levél’; vö. →pátens].  ≋  Megfelelői: ang. patent; cseh patent, patentni; stb.: ’szabadalom’, ’kitűnő’.  ⌂  A melléknévi 1. jelentés a főnévi 1. jelentésen alapul. A ma ismert főnévi 3. jelentés önállósodás útján jöhetett létre a patentgomb, patentkapocs típusú összetételből.  ∼  Idetartozik: (R.) patentíroz ’szabadalmaz’  (1846: NSz.), ez a ném. patentieren ’a szabadalom védelmét engedi az utánzás ellen’ szóból jött létre.

☞ TESz.; EWUng.→ pátens