paszomány ∆ A: 1589 passamant (OklSz.); 1606 paszamánnal, pászmány (NySz.); 1618 paszamanynyal (Radvánszky: Csal.); 1723 pazamányozzák [sz.] (NySz.); 1732 paszomántos [sz.] (SzT. aranypaszomántos a.); 1763 paszomány (NSz.); 1786 paszszományas [sz.] (NSz.); 1805 poszomántya [t-j] (NSz.) J: 1 1589 ’ruha díszítésére használt zsinór; zsinórdíszítés | Borde, Tresse; Schnurverzierung’ (↑); 2 1669 ’kötés, szalag | Binde, Band’ (↑) Sz: paszományos 1732 ‹mn› (↑); 1790 ’paszományos (mester) | Posamentier’ (NSz.)

Vándorszó. |  ≡  Ném. Posament; fr. passement; ol. passamano, (mil.) pasamèn, (bre.) pasamà, (com.) pasamàn; rom. pasmant; or. позумент; stb.: ’szegélydísz, szegély’. A franciából terjedt el [< fr. passer ’(át)megy, húz, elmegy’].  ⇒⌂  A magyarba főleg az olaszból került.  ⌂  A szóvégi t vagy egy szervetlen járulékhang, vagy a német hatás nyoma.

☞ MNyTK. 73: 20; MNy. 67: 308; TESz.; EWUng.→ pasasér, passzus