paszita × A: 1615 paszitáskodni [sz.] (NySz.); 1673 paczitába (MNy. 89: 383); 1725–1764/ poczitában (NSz.); 1792 Puſzitába (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1798 Paszit (MNy. 71: 20); nyj. pecéta (MTsz.); pocëta (ÚMTsz.) J: 1 1615 ’lakoma, különösen keresztelői lakoma | Schmaus 〈haupts. Taufschmaus〉’ (↑); 2 1863 ’gyermekágyas asszony meglátogatása, midőn ételt is visznek neki | Besuch bei einer Wöchnerin, wobei sie bewirtet wird’ (Kriza [szerk.] Vadr. 513)

Jövevényszó, valószínűleg a szerbhorvátból vagy a szlovénból. |  ≡  Szbhv. posjet, posjeta ’gondoskodás, jóindulat vkivel szemben’; szln. poset ’látogatás’ [< szláv *po [igekötő] + *sět- ’látogat’]. Vö. még óe. szl. posětiti ’meglátogat, látogatás’; or.  (e.) posětъ ’látogatás’; stb.  ⌂  Főleg a Dunántúlon és a székelyek tájszavaként él. A szóföldrajzi kép részleteiben inkább a szlovénra mutat mint átadó nyelvre, mint ahogy az időrend is, mivel a szó a szerbhorvátban először a 19. sz. közepéről adatolt. A magyar szó szóvégi a -ja inkább a szerbhorvát átvétel mellett szól, de egy elhomályosult magyar birtokos személyjel is lehet; vö. doha (→doh). A jelentésváltozás kialakulása feltehetőleg ’látogatás’ > ’meghívás, vendégség, lakoma’ > ’ünnepi lakoma, lakoma’ volt.

☞ Nyr. 38: 279; Kniezsa: SzlJsz. 395; TESz.; EWUng.