passzus ∆ A: 1573 paſswſt (MNy. 89: 383); 1707 pasussal (MNy. 67: 437); 1736 pakszussa (MNy. 50: 501); 1739 passzus-levele [?✐] (Magyary-Kossa: OrvEml. 1: 159); 1788 pássusokon (NSz.); 1862 paszust (NSz.); 1901/ pakszusza (NSz.) J: 1 1573 ’átjáró; hegyi hágó | Durchgangsweg; Bergpaß’ (↑); 2 1620 ’lépés 〈hossz(úság)egységként is〉 | Schritt 〈auch als Längeneinheit〉’ (MNy. 74: 511); 3 [jelzői értékben is] 1693 ’útlevél; személyazonosságot igazoló irat | Reisepaß; Personalausweis (zur Reise)’ (Pusztai); 4 1736 ? ’marhalevél | Viehpaß’ (↑), 1794 ’ua.’ (MNy. 49: 534); 5 1801 ’hivatalos irat | amlitche Schrift’ (NSz.); 6 1860/ ’szövegrész, szöveg részlete, szakasza | Textstelle, Abschnitt’ (NSz.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. passus ’lépés, lábnyom’, (k.) ’szoros, hágó, mélyút; átkelésért fizetett illeték, útdíj’, (h.) ’hegyszoros; útlevél; írásmű egy része’ [< lat. pandere ’kinyit, kitár’].  ≋  Megfelelői: ném. Paß ’hegyszoros; okmány, igazolvány, útlevél’, Passus ’szövegrész’; ol. passo ’hegyszoros; bekezdés, passzus’; stb.  ⌂  A korábbi változatok szó belseji s ~ ss-s ejtéséhez vö. →passió stb.; a szó belseji sz-es alakhoz vö. →asszisztál stb. A szóvégi s-hez vö. →ámbitus stb.

☞ TESz.; EWUng.→ mérföld, paksaméta¹, paszomány, passzátszél, passzíroz, passzol², pátens