passzív A: 1812/ passiva [□] (NSz.); 1842 passiv (NSz.); 1873 passziv (NSz.); 1885/ passív (NSz.); 1895 passzív (NSz.) J: 1 1812/ ’szenvedő 〈nyelvtani forma〉 | passiv 〈Grammatik〉’ (↑); 2 1842 ’tétlen; közömbös | untätig; gleichgültig’ (↑); 3 1865 ’veszteséges 〈mérleg〉 | Verlust aufweisend 〈Bilanz〉’ (Babos: KözhSzt. passiv a.)
passzíva A: 1819 passiva (HazKülfTud. 1819. jún. 30.: 412); 1835 Passiva [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1880–1881/ passiváknak (NSz.); 1891 passzivája (NSz.); 1913 passzívák (Horváth: HSz.) J: ’tartozás(ok), adósság(ok) | Passiva’
passzivitás A: 1827 passivitással (TudGyűjt. 12/9: 114); 1848/ passivitás (NSz.); 1896 Passzivitás (PallasLex.) J: ’tétlenség, közömbösség | Passivität’
Nemzetközi szók. | ≡ Ném. passiv; ang. passive; fr. passif, passive; stb.: ’passzív’; – vö. még lat. passivus ’szenvedő’ [< lat. pati ’szenved, tűr’] | ném. Passiva [többes szám]; fr. passif; ol. passivo; stb.: ’passzívák’; – vö. még lat. (ú.) debita passiva ’ua.’ | ném. Passivität; ang. passivity; fr. passivité; stb.: ’passzivitás’. ⇒⌂ A magyarba elsősorban a németből kerültek át, részben latinosított végződéssel.
☞ TESz.; EWUng.→ passió