paraszt A: 1291 Parazth, Parozth [szn.] (OklSz.); 1372 u./ paraſtol, paraʒt (JókK. 80); 1522 Porostos [sz.] [szn.] (MNyTK. 86: 33); 1527 palazty [sz.] (ÉrdyK. 471); nyj. pariszt (ÚMTsz.) J: ‹mn› 1 1291 ? ’egyszerű, becsületes | einfach, rechtschaffen’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 1456 k. ’közönséges, mindennapi | gewöhnlich, alltäglich’ (SermDom. 1: 38); 3 1538 ’világi, nem egyházi | nicht kirchlich od. geistlich’ (Pesti: Nomenclatura T2); 4 1539 ’egyszerű művű, dísztelen 〈ruha, bútor, fegyver, edény stb.〉 | schlicht, unverziert 〈Kleidungsstück, Möbel usw.〉’ (RMNy. 2/2: 35); 5 1539 ’köznépi, nem nemes | zum Bauernstand gehörig’ (RMKT. 2: 37); 6 1577 ’nyers, durva | grob, ungebildet’ (KolGl.); 7 1585 ’tudatlan, tanulatlan | unwissend, ungelernt’ (Cal. 500); 8 1591 ’szimpla, egyszerű 〈virág〉 | einfach 〈Blüte〉’ (NySz.); 9 1805 ’szelíd | zahm’ (NSz.); 10 1897 ’sovány 〈hús〉 | mager 〈Fleisch〉’ (MTsz.) | ‹fn› 1 1291 ? ’földműves | Bauer, Landmann’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 97); 2 1372 u./ ’durva, faragatlan ember | Grobian, Lümmel’ (JókK. 11); 3 1456 k. ’világi személy | Laie’ (SermDom. 2: 443); 4 1481 ’megműveletlenül hagyott föld | Brachland’ (OklSz.); 5 1515 k. ’köznép, nem nemesi személy | zum Bauernstand gehörige Person’ (AporK. 204); 6 1818 ’gyalog, mint sakkfigura | Bauer 〈Schachfigur〉’ (NSz.); 7 1832 ’üresen, nyersen, megmunkálatlanul hagyott része vminek | leer, unbearbeitet gelassener Teil von etw’ (Kreszn.) Sz: parasztság 1512 k. paraztſag (WeszprK. 15) | paraszti 1522 Parazthÿ [szn.] (MNyTK. 86: 47) | parasztos 1522 [szn.] (↑)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. prostъ ’együgyű; egyszerű; nyílt, őszinte’; szbhv. prost ’egyszerű; gonosz, durva, goromba; mentes vmitől’; szlk. prostý ’egyszerű; közönséges, szokásos’, (R.) ’vmitől független’; or. прост(ой) ’egyszerű; természetes, őszinte, egyenes; együgyű; közönséges, szokásos; csekélyebb értékű, silány’, (R.) ’alacsony származású ‹főnévként is›’, (N.) ’üres’; stb. [< szláv *pro [igekötő] + *stъ ’álló, mozdulatlan’].  ⌂  A szó a magyarban eredetileg egy személyre vonatkozó melléknév volt. A főnévi 1. jelentés melléknévi jelentéssel való összefüggéséhez vö. lat. rusticus ’falusi; esetlen, idétlen; egyszerű, egyenes, paraszt’; ném. Bauer ’paraszt; sakkfigura; stb.’, bäuerisch ’mint egy földműves, paraszt; egyszerű, faragatlan’; stb. A főnévi 6. jelentés valószínűleg német minta alapján keletkezett.  ∼  Ugyanerre az etimonra megy vissza: prosztó ’földműves, paraszt ‹pejoratív›, fajankó; faragatlan ember ‹az argóban›’  (1888: NSz.); ez a ném.  (argó) prosto ’földműves, paraszt’ szóból jött létre.  ⌂⇒  A magyarból (esetleg visszakölcsönzésként): szbhv.  (N.) parastnik ’ua.’.

☞ MNy. 6: 64; ALH. 3: 63; Kniezsa: SzlJsz. 389; TESz.; EWUng.→ -nemű, zászló