parancsol A: 1372 u./ parancʒola (JókK. 11); 1488 poroncholok (MNy. 16: 79) J: 1 1372 u./ ’parancsként mond, elrendel, rendelkezik; parancsnokként működik | befehlen, gebieten; Befehlsgewalt ausüben’ # (↑); 2 1792 ’kér, kíván 〈udvariassági formaként〉 | befehlen, Wünsche äußern 〈als Höflichkeitsformel〉’ # (NSz.) Sz: parancsolat 1372 u./ parancʒolatbol ’parancs, utasítás | Gebot’ (JókK. 13) | parancsoló 1416 u./² Paꝛanւolo ’utasító személy, úr 〈Krisztus megszólításaként is〉 | Gebieter 〈auch als Anrede für Christus〉, Befehlshaber’ (MünchK. 59ra)

parancs A: 1580 parancsa [✐] (RMKT. 2: 402); 1870 poroncs (CzF.) J: ’utasítás, ajánlás | Befehl, Gebot’ # Sz: parancsnok 1829/ parancsnokai (NSz.)

A szócsalád alapja, a parancsol szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. porǫčiti ’kézbesít, átad; rábíz; eljegyez’; szbhv. poručiti ’tudat, közöl, jelent; parancsol, utasít, elrendel; megtart, megőriz; stb.’; szlk. poručiť ’örökül hagy, hagyományoz’, (R.) ’vkinek az oltalmába ad; parancsol, utasít’; or. поручить ’rábíz’; stb. [< szláv *po [igekötő] + *rǫčiti ’átad, kézbesít’].  ⌂  A szó belseji n vagy arra utal, hogy a szó még a 10. sz. vége előtt, vagy pedig egy bolgáros szláv nyelvváltozatból a 12. sz. végéig került a magyarba; vö. →abroncs, →dorong stb. A 2. jelentés a ném. befehlen ’segít magán, boldogul’ hatását tükrözi.

A parancs elvonás. |  ⌂  Elvonással keletkezett a parancsol igéből.  ⌘  Ezt az elavult főnevet a nyelvújítás korában elevenítették fel.

☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 362; Kniezsa: SzlJsz. 388; TESz.; EWUng.; H.Tóth-Eml. 383→ rocska