paprika A: 1748 paprika (OklSz.); 1788 Pipárka (MNy. 20: 140); 1838 Papirka (Tsz.) J: ’halványsárga v. zöld, éretten piros termésű, csípős v. édes ízű (fűszer)növény | Paprika’ # Sz: paprikás 1796 paprikás ‹mn› (Pais-Eml. 591); 1825 ’egy fajta paprikás húsétel | Art Fleischgericht mit Paprika’ (NSz.) | paprikáz 1819 paprikázott [sz.] ’paprikával fűszerezett | mit Paprika würzen’ (MNy. 46: 189); [fel~] 1841/ [sz.] ’felingerel, felpiszkál, heccel | aufstacheln’ (NSz.)

Szerbhorvát jövevényszó. |  ≡  Szbhv. paprika, (N.) paprka: ’paprika’ [< szbhv. papar ’bors’; ennek az alapszónak az eredetéhez vö. →biber]. A paprika Amerikából származik; megnevezése néhány nyelvben a ’bors’ szót tartalmazza; ném. spanischer Pfeffer tkp. ’spanyol bors’; ang. red pepper tkp. ’piros bors’; or. красный перец tkp. ’piros bors’; stb.: ’paprika’. Vö. még →török-.  ⌂  A növény a Balkánról került Magyarországra. Mivel a paprika egy nagyon fontos és tipikus fűszere lett a magyar konyhának, érthető módon sok európai nyelv (legalább részben) a magyarból vette át a szót; vö. ném. Paprika; fr. paprika; cseh paprika; stb.: ’paprika’; visszakölcsönzésként is: szbhv. paprikaš ’egy fajta húsétel paprikával’.

☞ Nyr. 32: 420; Kniezsa: SzlJsz. 386; TESz.; EWUng.→ biber, édes-, paprikajancsi