pap A: 1211 Popi [sz.] [hn.] (OklSz.); 1229/ Popufenerii [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 420); 1239 Paphomoka [hn.] (MNL (OL) Dl. 40016); 1372 u./ pap (JókK. 80) J: 1 1211 ’az a személy, aki vmely vallási közösségben vallási szertartásokat végezhet | Priester’ # (↑); 2 1759 ’keményfa födél 〈a borsajtó garatjában〉; a nyomtató fa a présben | Deckel aus Hartholz 〈im Kelterkasten〉; Pflöckel 〈als Bestandteil der Kelter〉’ (NSz.); 3 1770 ’a kereszt legfelső (néhol legalsó) kévéje | die oberste (an manchen Orten die unterste) Garbe der Mandel’ (NSz.); 4 1792 ’szalmacsomó a ház v. az asztag, kazal tetején | ein Bündel Stroh auf dem Dach od. auf dem Schober, auf dem Feimen’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 5 [birtokosi szókapcsolatban] 1802 ’az, aki a hivatottság érzésével szenteli magát vminek | Priester der Wahrheit, der Künste, der Wissenschaft usw.’ (NSz.) Sz: papos 1320 papus [hn.] (AnjOkm. 1: 566) | papi 1416/¹ papi (BécsiK. 211) | papság 1416/¹ papſaggal (BécsiK. 185) | papol 1713 papolly (Kis-Viczay: Sel. 54)

Jövevényszó egy szláv, valószínűleg egy déli szláv nyelvből. |  ≡  Blg. поп; szbhv. pop; – óe. szl. popъ; or. поп; ukr. пiп: ’pap’ [< ném.  (ófn.) pfaffo ’világi lelkész’]. Vö. még cseh  (ócseh) pop ’pap’.  ≋  Megfelelői a szlovénban és a lengyelben is megvannak, bár csupán a keleti egyházra való hivatkozásban.  ⇒⌂  A magyarba valószínűleg egy déli szláv nyelvből került, amelynek beszélője a keleti egyházhoz tartozott.  ⌂  Az egész nyelvterületen elterjedt, és adatoltságával összehasonlítva a bizonyosan sokkal korábbi 3. jelentés feltehetőleg azzal függ össze, hogy ezt a kévét tizednek szánták. Ehhez és a 2. jelentéshez vö. ném.  (h. baj.-osztr.) pfoff ’gabonakereszt; a szőlőprés alkotórésze’, ehhez vö. ném. Pfaffe ’lelkész, pap ‹lekicsinylő›’, (R.) ’világi lelkész’, (R.) pfaff ’a hordó csapja’. A 4. jelentés a 3. jelentésre megy vissza. Az 5. jelentéshez vö. pl. ném. Priester der Wahrheit ’az igazság papja’.

☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 335; Kniezsa: SzlJsz. 384; TESz.; EWUng.→ kis-, pap-, paponya, papramorgó, pópa